Rokon műfajok
A fantasy műfaj rokon egy másik, régebbi stílusirányzattal, melyet mágikus realizmusnak neveztek. Képviselői közé tartozik többek között Gabriel Garcia Márquez, E. T. Hoffmann, Magyarországon pedig Kodolányi János (utóbbi Tolkiennel nagyjából egy időben alkotott az övéhez hasonló, az ókori mítoszvilágban játszódó regényeket).
Ne keverjük össze a fantasyt a science fictionnal, bár e tekintetben vannak viták. Kuczka Péter a Világirodalmi Lexikon egy cikkében a fantasyt a science-fiction egy ágaként sorolta fel, s mindkét műfajban valóban közös (de csak annyi a közös), hogy fikciós, fantasztikus műfajok. Azonban van köztük különbség; míg a science fiction tudományos abban az értelemben, hogy a való világtól való eltérések oka racionális (pl. a technikai haladás eredményeképp elfogadható józan ésszel is), s általában a rendkívüli helyzetek racionalizálására törekszik, addig a fantasynak kifejezetten az irracionalitás és a nem-tudományos (mágikus, mitikus) gondolkodásmód az alapja.
Noha éles határ valóban nincs semelyik két műfaj közt, például a Star Wars sorozat, lézerkardjaival, űrhajóival és Varázsló-Pap-Harcos Jedi-lovagjaival sikeresen ötvözi a két rokon műfaj egyes elemeit (ezért nem is tekinthető valódi, hamisítatlan science-fictionnak).
A fantasyhoz igen közel áll továbbá a mese műfaja, hiszen a fantasy-művek a mítoszok mellett a népmesék világából is sokat merítenek. A két műfajt leginkább a célközönség különbözteti meg: a mesék elsősorban gyerekeknek készülnek, ezzel szemben a fantasy felnőtt olvasókhoz szól. A két műfaj határáról megemlíthetjük J. K. Rowling Harry Potter sorozatát, vagy Michael Ende Végtelen Történetét.